Mentálhigiénés krízis a felsőoktatásban – az egyetemnek gazdasági érdeke a változás
Az egyetemi élet sokak számára egyet jelent a bulizással, az izgalmas lehetőségekkel és a felhőtlen fiatalság megélésével. Az utóbbi évek vizsgálatai azonban egy egyre inkább elharapódzó mentálhigiénés krízisre hívják fel a figyelmet, melynek megoldása ráadásul az oktatási intézmények gazdasági érdeke is lenne.
A felsőoktatás nem csak a tudásátadás, de a szellemi és szociális nevelés egyik kiemelten fontos terepe, mégis, az utóbbi évek vizsgálatai egy olyan tendenciát rajzolnak ki, melyek rávilágítanak, hogy milyen jelentős mértékű a mentális nehézségek és betegségek jelenléte az egyetemi szférában.
2014-ben az American College Health Association kutatása megmutatta, hogy a felsőoktatásban tanulóknak több mint fele érzett súlyos szorongást az elmúlt évben. A National College Counseling Association vizsgálata pedig 2013-ból a súlyos pszichológiai nehézségek gyakoriságának folyamatos növekedéséről tájékoztat az amerikai felsőoktatásban. A Wisconsin Egyetem kutatócsoportja 2016-ban rámutatott, hogy az amerikai felsőoktatási hallgatók csupán 12%-ának van az intézményében pszichiáter vagy más mentálhigiénés szakember, aki segíteni tud a lelki egészséggel kapcsolatosan felmerülő problémákban. A fenti számot tovább árnyalja a Pennsylvania Egyetem által 2015-ben végzett, az egész nemzetre kiterjedő vizsgálat, amely kimutatta, hogy a mentális egészséget segítő, külsős tanácsadó intézményeknél hétszer akkora a félfogadási arány, mint az egyetemen belüli, azonos céllal létrehozott központoké, ami aggasztó képet fest arról, hogy milyen sikertelenül szólítják meg az amerikai egyetemek a saját hallgatóikat a témában. Persze sokan tekintik az Egyesült Államokat speciális területnek, de hasonló eredmények születtek az utóbbi években az Egyesült Királyságban és más nyugat-európai országokban is.
Az amerikai felsőoktatási intézmények azonban láthatólag nem akarnak reagálni az egyre súlyosbodó problémára, és az igazán komoly esetek okozta nyugtalanság, a mentális problémával küzdőkkel szembeni közömbösség vagy akár ellenségeskedés inkább „lecsendesítő hatású” volt, kevesebben mertek segítséget kérni, az intézmények is inkább konfliktuskerülőek voltak. Darcy Gruttadaro, a National Alliance on Mental Illness vezető ügyvédje szerint ez a lehető legrosszabb üzenet, amit az egyetemek mutathatnak magukról, hiszen így pontosan azoktól a diákoktól fordulnak el, akiknek megvan a bátorsága ahhoz, hogy szembenézzenek a problémáikkal, és kimondják, hogy szeretnének jobban lenni és meggyógyulni.
Annak ellenére, hogy a megfelelő egyetemi mentális egészségügyi ellátórendszer kialakítása a diákokat segíti, és az intézmények diplomázási mutatóit is javítja, a témában újra és újra felüti a fejét a nagy kérdés: mi a szerepe, vagy – sokkal inkább – milyen szerepet kellene vállalnia az egyetemnek a diákok magánéletében? Daniel Eisenberg, a Michigan Egyetem professzora és a téma kutatója egyértelműen kiáll amellett, hogy a diákok mentális egészsége nemcsak morális, hanem praktikus szempontból is fontos a felsőoktatási intézményeknek és a társadalomnak. Ugyanis ha gazdasági oldalról nézzük, akkor keresve sem tudunk ennél jobb időszakot találni, amikor ennyire fontos lenne az esetleges mentális problémák kezelése, melyek súlyosbodásával ráadásul a későbbiekben sokkal nagyobb költségekkel kellene számolnia a gazdaságnak. Ezen felül az egyetemi környezet sok más tekintetben már jól kiépített keretet adhat a szolgáltatásnak, ezzel sok infrastrukturális költségtől megkímélve az egészségügyet.
Magyarországon a felsőoktatásbeli mentálhigiénéről kevesebbet tudunk: az egyetemek, főiskolák rendelkeznek pszichológussal, több helyen alakult kortárs segítő csoport, azonban a hallgatók között kevésbé köztudott, hogy mentális problémák esetén a felsőoktatási intézményen belül is fordulhatnak segítségért, nem csak „külsős” helyeken kereshetnek megoldást. Az iskolapszichológus szakma születése Magyarországon 1985-re tehető, és ugyanebben az évben létesült az ELTE-n diáktanácsadó központ, mely elindította azt a folyamatot, melyből később kibontakozott a felsőoktatási tanácsadó pszichológiai szakirány.
Az iskolai mentálhigiéné fogalma azonban napjainkban is jellemzően az általános- és középiskolák fókuszában jelenik meg gyakrabban, és a mentális problémákkal küzdő felsőoktatási hallgatók megszólítása gyermekcipőben jár az elavult egyetemi honlapokon keresztül, ahol még így is gyakran kell szembesülniük kapacitáshiánnyal, így hosszú várólistákkal.
(Amerikai adatok forrása: QUARTZ; magyarországi helyzet: semmelweis.hu)