Vonzások és taszítások: az oktatás és kutatás viszonyáról rendezett műhelykonferencia margójára

play-community-student-education-classroom-research-832522-pxhere.com

2018. június 20-án a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központjával (NFKK) közösen műhelykonferenciát tartottunk, melynek fókuszában az oktatás és kutatás kapcsolata állt. Az előadásokból megismerhettük a témával kapcsolatos szakirodalom főbb megállapításait, empirikus kutatási eredményeket és néhány hazai és külföldi felsőoktatási intézményben szerzett tapasztalatot.

Az oktatás és kutatás kapcsolatát taglaló irodalmakban ma már szinte alapvetésnek számít, hogy a két legnyilvánvalóbb egyetemekhez köthető tevékenységekre nem mint vagylagos kategóriákra, hanem mint egymással szervesen összekapcsolódó folyamatokra érdemes tekintenünk. Az előadások egyik fontos közös tapasztalata, hogy az oktatás és kutatás integrálása egyértelmű előnyökkel jár minden felsőoktatási szereplő számára.

A kutatási folyamatban való részvétel során a hallgatók olyan készségeket szerezhetnek (pl. problémamegoldó készség, elemzői készségek), amelyek növelik versenyképességüket akár kutatóként, akár más szakmában próbálnak később elhelyezkedni.

A kutatói folyamat során mélyebb ismereteket szerezhetnek szakterületükről, ezáltal tudásuk fókuszáltabbá válhat. A kutatási folyamatban a passzív „hallgatói” szerepből kikerülve cselekvő közreműködőkké válhatnak, és mindez az egyéni tanulási folyamatukba is nagyobb önállóságot hozhat. Nem utolsó sorban, a kutatás mint egy csoportfolyamat elősegítheti a benne résztvevők közötti kapcsolatokat és közelebb hozhatja a kutatót a hallgatókhoz. Az előadások egyikén bemutatott önszerveződő kutatócsoportokon alapuló projekt példája azt bizonyítja, hogy a különböző képzési szintek hallgatói a tapasztalt kutatókkal együtt dolgozva olyan készségekre és tudásra tehetnek szert, amelyek egyben fel is készíthetik őket egy későbbi kutatói pályára. Ha pedig a hallgató gyakorlatibb területen szeretne elindulni, úgy a kutatási tapasztalatok a szakterületén releváns intézményekkel kapcsolatos tudását mélyíthetik. Ha az intézmények a kutatói és oktatói folyamatok összehangolásán keresztül nyitnak az egyetemen kívüli szereplők (vállalatok, civil szféra) felé is, mindaz az egyetem jobb beágyazottságát és a harmadik misszió teljesülését is segítheti.

A kutatás és oktatás szimultán gyakorlása az empirikus kutatások szerint pozitív hatással lehet az oktatók teljesítményére, a hallgatói értékelésekre is.

Igaz, ez a pozitív kapcsolat csak akkor teljesül, ha a kutatói aktivitás nem túl intenzív ahhoz, hogy lerontsa az oktatói teljesítményt. Kutatások bizonyítják azt is, hogy a kutatásban való aktív részvétel mélyítheti az oktató szakmai ismereteit, ezáltal a hallgatóknak átadható tudást is. A kutatási tereppel való szoros kapcsolat frissen tarthatja az oktató-kutató szakmai ismereteit, és a kutatási rutin segítheti az oktatókat abban is, hogy a hallgatók számára hasznos kutatói készségeket adjanak át. A pozitív kapcsolatot azonban beárnyékolja a hétköznapi realitás, melyben a kutatóként is aktív oktatók egyensúlyozni kényszerülnek a különböző feladataik és szerepeik között, és nem ritkán olyan leterheltséggel kell megküzdeniük, ami már a munka-magánélet egyensúlyukat is veszélyezteti.

Hogyan lehetne elkerülni, hogy az oktatási leterheltség a publikációs teljesítmény rovására menjen? Mi kell ahhoz, hogy a hallgatók is lássák a kutatási folyamatokba való aktív bevonódás hozzáadott értékét?

Ha az oktatói és kutatói folyamatok integráltsága egyértelmű előnyökkel jár mind az oktatók mind a hallgatók számára, a felsőoktatási intézmények elemi érdeke az oktatás-kutatás nexus elősegítése. Ám ahogyan az a műhelykonferencián is elhangzott, mindez intézményi, azaz politikai akarat kérdése is. Vajon készen állnak-e korunk felsőoktatási intézményei erre a feladatra és ha felismerik az oktatás-kutatás kapcsolat fontosságát, van-e megfelelő eszköz a kezükben a felsőoktatási szereplők ösztönzésére?

Az oktatás-kutatás nexusával kapcsolatos tudás és a jó gyakorlatok megosztása segíthetik az intézményeket a fenti célok elérésében, kutatóközpontunk ezért is tartja fontosnak a témában zajló diskurzust.