Future of Higher Education

Elterjedt vélemény, hogy ma már mindenkinek a felsőoktatásban a helye: a felsőfokú képzések tömegesedése azonban nem feltétlenül a várt irányba vezet. Sok a lemorzsolódó, és a diploma már nem jelent egyenes utat a jó állásokhoz. Mi mentheti meg a felsőoktatást? Tényleg mindenkinek a továbbtanulás a legjobb befektetés? Tudja-e azt nyújtani az egyetem a készségek szintjén, amit a munka világa megkövetel? Adam Enbar, a Flatiron School társalapítója és elnöke szerint létezik három olyan igazság, melyeket felismerve és belátva jó irányt vehet a felsőoktatás.

Habár a számítógépes ismeretek a közepes szintű képességeket igénylő munkák közel 80%-ában elengedhetetlenné váltak, egy 2016-os kutatás szerint a 19-26 év közötti fiatalok harmadának nincs munkához kötődő számítógépes tapasztalata. A kutatási jelentés jól illusztrálja a munkaadók és a munkakeresők közötti nézeteltérést: a munkaadók részéről sokkal több számítógépes és technikai ismeretet megkívánó pozíció kerül meghirdetésre, mint ahány képzett jelentkező lenne azokra.

Annak ellenére, hogy az oktatásba többet fektetünk társadalmi szinten, mint valaha (amerikai kutatások szerint az ezredfordulós generáció a legiskolázottabb kohorsz), 2015-ben ötből csupán egy diák érezte magát jól felkészültnek a munkaerőpiacra való kilépésre.

A probléma puszta nagysága és az érintettek széles köre könnyen arra csábíthat, hogy másra hárítsuk a felelősséget. Ehelyett ebben a gyorsan fejlődő technikai korszakban arra lenne szükség, hogy együttműködve megértsük a képzett munkaerőre irányuló kereslet fontosságát, és alkalmazkodjunk hozzá. Adam Enbar, a Flatiron School – egy new yorki, a technológiában alulreprezentált csoportok segítését is célzó programozóiskola – társalapítója és elnöke szerint létezik három igazság, melyeket az egész oktatási rendszerben fel kéne ismerni, és be kéne látni.

1) A „felsőoktatás mindenkinek”-megközelítés nem működik

A felsőoktatás nem csupán arról szól, hogy elsajátítsunk valamilyen képességet, készségeket: ugyanúgy szól saját érdeklődési körünk felfedezéséről, kapcsolatépítésről, személyiségfejlődésről, és – néhány ember számára – az otthonról való elköltözés nehézségeivel való megbirkózásról. A felsőoktatás emelkedő költségei mellett azonban figyelembe kell venni, hogy a továbbtanulás egyeseket még kilátástalanabb helyzetbe is hozhat: a hallgatók alsó kvartilise, azaz a legrosszabb helyzetben lévő 25%-a számára a diploma nem jelent egyet a magasabb fizetéssel. Ezen a ponton nyilvánvaló tehát, hogy a „felsőoktatás mindenkinek”- megközelítés megbukik, hiszen a diákoknak több lehetőségre lenne szükségük arra, hogy feltérképezzék, milyen irányban érdemes továbbmenniük az érettségi után. Az USA-ban a CTE (Career and Technical Education) program a középiskolásoknak nyújt lehetőséget arra, hogy kipróbálhassák magukat különböző iparágakban olyan feladatokkal, gyakorlattal, és olyan készségek elsajátításával, ami az iskolai tananyagot való életbeli szituációkba helyezi. A kurzusok elvégzése után szerzett bizonyítvánnyal el lehet helyezkedni különböző állásokban, melyek hozzásegíthetnek a felsőoktatási tanulmányokhoz, de a diákok a középiskola elvégzése után akár úgy is dönthetnek, hogy rögtön belevágnak a karrierépítésbe a munka világában.

A felsőoktatás tehát mégsem szól mindenkinek: be kéne látni, hogy sok diák számára jobb lehetőségeket tartogat, ha nem felsőfokú képzésen tanulnak tovább, melyet sokak csak nagy nehézségek árán tudnak elvégezni, és ha nem is hullanak ki útközben, a diploma megszerzéséből nem egyformán profitálnak.

2) Az oktatásnak sokkal inkább eredményorientáltnak kéne lennie

Nem meglepő módon a hallgatók azt várják el a felsőoktatástól, hogy felkészítse őket a munkahelyi sikerességre, beválásra. Egy elsőéves egyetemisták között végzett amerikai kutatásban a kérdezettek 88%-a számára a diplomaszerzés elsődleges célja a jobb állásba kerülés. Azonban az egyetemek által biztosított tudás és készségek és az oktatás feltételezett kimeneti eredményei között nem feltétlenül áll fenn kapcsolat: az üzleti vezetők csupán 11%-a gondolja úgy, hogy a frissdiplomás fiatalok készen állnak a munkára, míg a vezető tudományos tisztviselők 96%-a úgy véli, hogy a hallgatók alaposan felkészültek erre.

Ugyan az egyetemi évek nagyban hozzájárulnak a hallgatók személyiségfejlődéséhez az itt töltött idő alatt, a diplomaszerzésig vezető hosszú évek során felhalmozott tartozás, diákhitel mellett az iskoláknak még nagyobb hangsúlyt kell fektetniük abba, hogy a hallgatók idő- és pénzbeli befektetése megtérüljön, és megszerezzék azokat a skilleket, készségeket, amelyek elengedhetetlenek egy olyan karrier indításához, mely segít a tartozásaik visszafizetésében.

3) Az élethosszig tartó tanulás ma már szükséglet

Ma már nem azokat az időket éljük, amikor az ember egy négyéves egyetemi képzés elvégzése után ugyanannál a cégnél dolgozik nyugdíjazásáig, méghozzá biztos állásban. A technológiának köszönhetően a munkahelyek, állások folyamatosan és nagy ütemben változnak, és a szakemberek minden iparágban rá vannak kényszerítve a fejlődés követésére, készségeik fejlesztésére. Ahogy egyre nagyobb teret nyer mind a fizikai, mind a szellemi munkakörök automatizálása, felvetődik a kérdés, hogy ezzel együtt megszűnnek-e egyes állások? Kutatások rámutatnak, hogy ugyan sok munkakört újra kell értelmezni, de megszűnni nem fognak – legalábbis rövid távon –, azonban egy biztos: majdnem minden foglalkozásra hatással lesz a technológia ezirányú fejlődése, megváltoztatva a munkavégzés természetét, illetve azt, hogy hogyan tanulunk majd a jövőben. Azok a cégek, amelyek korán felismerik a tehetséggondozásba fektetett energia velejáró értékét, versenyelőnyre tesznek szert ebben az újfajta gazdaságban.

Ezt a három igazságot nehéz lehet elfogadni, azonban azok, akik mégis megteszik, sokat segíthetnek abban, hogy az oktatásban való részvétel, a továbbtanulás újra a lehető legjobb döntés, a legjobb befektetés legyen azoknak, akik belevágnak.

Az oktatási rendszer reformjához ezek alapján hozzátartozik tehát a differenciált, személyre szabott képzés minden szinten, a gyakorlati tudás átadása, és az élethosszig tartó tanulás elősegítése. Utóbbi előfeltételeinek megteremtéséhez fontos kritérium az átjárhatóság és az egyenes átmenet a különböző képzési szintek között – beleértve mind az alap- és középfokú képzéseket, mint a főiskolákat és egyetemeket –, és ide tartozik az iskolatípusok összhangja is. Emellett nem létezhet az egész életen át tartó tanulás rendszere megfelelő iránymutatás nélkül, legyen ez egyéni vagy csoportos tanácsadás, vagy bármilyen más forma.

Az élethosszig tartó tanulás megalapozásában kiemelt szerepe van az általános- és középiskolai oktatásnak, azonban ennek problémás voltát jelzik többek között a legutóbbi PISA- eredmények is: a magyar diákok az OECD-országok átlaga alatt teljesítettek problémamegoldásban és együttműködésben, azaz az olyan készségekben, melyekre későbbi életük során kiemelt szükségük lesz. A középiskola és felsőfokú képzés közti átmenet zökkenőmentesebb lenne, ha már a középfokú oktatásban több hangsúlyt fektetnének ezen készségek fejlesztésére. A felsőoktatásban ma már egyre több a jó példa a problémamegoldó képességek használatára, ezt mutatja az is, hogy a magyar hallgatók nemzetközi esetmegoldó versenyeken is kiemelkedően szerepelnek. Létezik tehát jó gyakorlat, a felsőoktatás képes lehet alkalmazkodni a változó világ kihívásaihoz és elvárásaihoz.

(Forrás: USA: QUARTZ; Magyarország: ofi.hu; 24.hu; a kép forrása: New Yorker)