Future of Higher Education

Az utóbbi években a diskurzuselemzés-alapú megközelítések egyre népszerűbbek nemcsak a szociológia, a nyelvészet, a kommunikáció- és médiatudomány területén, de ezek metszéspontjaiban is. Mivel kutatócsoportunk több projektjében is alkalmazunk diskurzuselemzést (DA, az angol discourse analysis kifejezés után), vagy annak bizonyos formáit, így érdeklődésünk már-már magától értetődő a megközelítés tudományos térben való megjelenése és interpretációja iránt. Hogy képet kapjunk a DA értelmezésének és használatának módjairól és összetettségéről, szisztematikus szakirodalmi áttekintést (systematic scoping review) készítettünk. Tekintettel arra, hogy a közösségi média relatíve új, mégis kimeríthetetlenül gazdag forrás a diskurzuselemzők számára, kutatásunkat olyan tudományos publikációkra szűkítettük, amelyek közösségi médiáról származó szövegeket elemeztek DA-val.

Bár a következő bekezdésekben összefoglaljuk főbb eredményeinket, arra biztatnánk, olvassa el teljes publikációnkat, mely ITT érhető el angolul.

A DA egy komplex elemzési megközelítés – elméleti koncepció és módszertan egyaránt -, amely segítségével nem csak a kiválasztott szövegek nyelvi sajátosságai, hanem azok társadalmat alakító és társadalom által alakított jellemzői is megragadhatók. Ezért az összegyűjtött cikkek DA-val kapcsolatos komplexitásának reprezentációjához egy háromszintű skálát dolgoztunk ki. A skála egyik végén azok a publikációk helyezkednek el, amelyekben a diskurzus (discourse) csupán az összegyűjtött szöveg címkéjeként jelent meg, anélkül, hogy diskurzuselméletet vagy DA módszertant említettek volna a szerzők. A másik végponton pedig azok a kutatások találhatók, amelyek elméleti és módszertani megközelítésükben egyaránt alkalmazták a DA-t, komplex, társadalmi gyakorlatokra reflektáló diskurzuselemzést nyújtva az elemzett közösségimédia-szövegről.

Megvizsgálva azokat a publikációkat, amelyekben a „diskurzust” csupán a szöveges adatok szinonimájaként használták, azt láthatjuk, hogy sem DA-iskolákat, sem -módszereket nem mutattak be a kutatók.

A skálánkon tovább haladva a következő kategóriába azok a publikációk kerültek, amelyek a DA-t vagy csak elméleti, vagy csak módszertani keretként alkalmazták.

A teljes korpusznak csak 6%-át teszik azok a publikációk, amelyek a DA-ra mint elméleti keretre hivatkoznak, de DA-alapú módszertant nem mutatnak be. Ezekben a cikkekben a DA-val kapcsolatos elméleti megfontolásokat részletesen kifejtik, azonban az elemzés folyamatát, úgy tűnik, magától értetődőnek tekintik a szerzők. Kritikai szemszögből megvizsgálva ez annak a jele lehet, hogy a DA-t egy „divatos” jelzőként használják a szövegelemzésre, anélkül, hogy valóban elköteleznék magukat a DA módszertana mellett.

E kategória nagyobbik része azokat a publikációkat jelöli, amelyek a DA-t módszertani koncepcióként, az összegyűjtött közösségi médiás szövegek elemzésének eszközeként mutatják be, anélkül, hogy diskurzuselméletet társítanának hozzá. Ami ezen publikációk módszertani részeit illeti, általában nagyon árnyaltan számolnak be a mintavételi eljárásról, majd kissé sematikus leírást adnak a diskurzuselemzés folyamatáról. Ez jellemzően egy kódolási fázissal kezdődik, majd ezt követi a felmerülő minták osztályozása, amelyeket témákként, diskurzusokként vagy narratívákként azonosítanak.

A publikációk utolsó csoportja a DA-t egyaránt értelmezte elméleti fogalomként és elemzési módszerként. Az ebbe a kategóriába tartozó cikkek meglehetősen változatosak a tekintetben, hogy milyen részletesen mutatják be a diskurzuselméleteket: 1-5 mondattól több oldalig terjednek ezek leírásai. Továbbá abban is nagy változatosságot mutatnak, hogy a DA elméletet a kutatás központi elméleti gerinceként alkalmazzák, vagy csupán kiegészítő jelleggel az eredményeik értelmezésére vagy a módszereik elméleti megalapozására.

Összességében kijelenthetjük, hogy a közösségimédia-tartalmak diskurzuselemzéssel történő tudományos vizsgálata egyre elterjedtebb. Társadalmi és tudományos szempontból is értékes, gondosan kivitelezett kutatások születtek már a területen, amelyek jó alapul szolgálhatnak a további kutatások számára is. Mindazonáltal vannak olyan aspektusok, amelyekben egy jól körvonalazott aranyszabály hasznos lehet mind a kutatók, mind a DA tudományos megítélése szempontjából. Ilyen például a transzparencia, minden szempontból: annak meghatározása, hogy a szerzők mit értenek diskurzus alatt, és pontosan hogyan elemzik azt.

Az átláthatóság hiánya ebben a vonatkozásban azért lehet problémás, mert aláássa a DA-alapú elemzések legitimitását, mivel transzparencia hiányában sem a módszereiket nem lehet tudományos szempontból értékelni, sem azt nem lehet biztosan tudni, hogy elemzésük szisztematikus volt.

Egy másik sarkalatos pont a diskurzuselméletek alkalmazása ezen kutatásokban, amely a cikkek interpretációjára és a tudományterületre is hatással van. Azon esetekben, amikor az alkalmazott módszertan nem kap DA elméleti hátteret, amikor nem válik nyilvánvalóvá a diskurzus szerepe a társadalmi valóság konstruálásában, a publikációk mindössze azt sugallják, hogy a reprezentációk befolyásolhatják az egyének véleményét bizonyos kérdésekben, vagy hogy a közösségi médiában való ábrázolás csupán önmagában és önmagáért fontos.